A többség abban a tévhitben él, hogy kölyökkutyát kell magunkhoz vennünk ahhoz, hogy a kötődés kialakuljon. Kevesen fogadnak örökbe felnőtt kutyát vagy macskát. Még kevesebben választanak direkt idős állatot. Ezért szeretnénk megosztani Micikénk esetét.

Imádjuk és rengeteg örömet ad. Lassabb, mint a többiek. Mackósabb, babusgatni valóbb. Kicsit olyan, mint a Star Wars 6. filmben a ewokok, főleg télen, amikor kabátban feszített. Elragadó kis jelenség! Biztosan fájni fog, amikor majd elmegy, és ez nagy valószínűséggel korábban fog bekövetkezni, mint a most egy éves, fogadott hugicája esetében, de a haláltól, a veszteségtől való félelem nem irányíthatja a mindennapjainkat. Nem tudjuk, hány napunk, hetünk, hónapunk van még együtt. A jelennek élünk és imádjuk. Nem annak ellenére, hogy öregecske, hanem többek között azért is!

Ez volt első találkozásunk, első közös képünk:

Nem kutyásoknak írom: egy 15 éves kutya olyasmi, mint emberben egy 80 éves néni. Kutyáknál is nagyok az egyéni eltérések, főleg a genetika és az életvitel függvényében. Lehet jó állapotban, de igazából valószínűbb, hogy itt-ott fájdalmat érez és gyógyszerelésre szorul, igazán jól már nem lesz, de azért 80 éves néniket se dobunk ki a kukába: megpróbáljuk annyira kellemessé tenni az életüket, amennyire lehet.

2018 tavaszán mély pontra kerültünk lelkileg, Matyi kutyánk halála folytán. Ekkor jött szembe Micike az Illatos úti gyepmesteri telep honlapján. 15 évesnek saccolták, nem leadott, nem utcán talált, hanem szörnyű körülmények közül elkobzott 4 kilós kis mini néni volt, aki már alig-alig élt. Volt egy hatalmas gennyes büdös daganat a jobb fülében, szőre rémes állapotban, szemén ijesztő hályog és alig tudott járni.

VIDEÓ arról, hogy nézett ki, mikor találkoztunk: https://www.facebook.com/anna.bonifert/videos/vb.1332462576/10219312935237452/?type=3

Picit úgy éreztem, hogy furcsán néznek rám. Oké, hogy szép dolog idős kutyát befogadni, na de egy ilyet már tényleg minek? Hát, szavakkal nem tudok igazán jó választ adni. Inkább fényképekkel válaszolnék, amiket egy hónappal a hozzánk kerülése után lőttünk. Hogy miért? Ezért:

Nem mondom, hogy olcsó hobbi az állatmentés. Főleg, ha jó állatorvost választ az ember (a Hungarovet Rendelőt mindenkinek csak ajánlani tudom, nagyon szuperek voltak velünk!), de szerintem másokon segíteni az egyik legjobb dolog, amire a pénzt el lehet költenünk. Mici megszabadult a füldaganattól és gyönyörű selymes bundát növesztett, ízületi fájdalmakra, szívelégtelenségre gyógyszereket szed, de összességében rendben van.

Sokaktól hallani, hogy majd akkor fogadnak örökbe kutyát, ha lesz kertjük, vagy ha lesz idejük mozogni vele. Nos, Micinek aztán a háta közepére se hiányzik a sok mozgás és nagyon rosszat tenne az ízületeinek télen és a szívének nyáron, ha kertben élne. Nem beszélve arról, mennyire szeret velünk együtt aludni. Szuper, ha számításba veszed, meg tudsz-e adni mindent a majdani kutyádnak és nem vágsz bele, amíg nem biztos, hogy meg tudsz. De vegyük észre, hogy a menhelyek tele vannak idős kutyákkal, akiknek nem tér és mozgás kell, hanem nyugalom és gondos állatorvosi ellátás, például fájdalomcsillapítás az ízületeknek.

Mici a nap nagy részében alszik, elég gyakran kint felejtett nyelvvel...

...de amikor este hazajövünk, már rendszerint ébren van és bukdácsolva szalad a kacska lábacskáival. Tolja oda a kis fejét és csóvál. Ezek nála nagy dolgok, nem adta őket "ingyen", mint egy kölyök kutya, idő kellett, amíg beengedett a szívébe, de éppen ezért sokkal többet is jelent. Nem nagyon hall, és a látása is hol jónak, hol kevésbé jónak tűnik, de emlékszem: mikor egyszer egyedül sírtam a Tálti kutyám halála után, Mici egyszer csak odajött, a fejét az ölembe hajtotta és olyan hatalmas megnyugtató aura vette körül azt a 4 kilós csöpp kis lényt, mintha egy egész elefánt csorda jött volna oda vigasztalni.

Vacsi után, a kutyakosárban elnyomja az álom, de éjjel már a falkájával szeret aludni: reggelre az ágy végében van velünk. Már csak ő miatta is jó, hogy nem ágyon, hanem a földön van a matracunk - nem csak zen, de idős kutyák számára ideális elrendezés. Az a 15 centi még pont annyi, amennyit fel tud mászni.

Ő kel elsőként és hangulatától függően nyüszögve, vonyítva vagy csak a szemével szuggerálva kéri a reggelit, lehetőleg minél előbb.

Remekül beilleszkedett a cicák, kutyák, tyúkok és nyuszik közé. Senkit nem bánt, semmit sem tesz tönkre. Ez is egy érv amellett, hogy idős kutyust vegyél magadhoz!

Rendkívül édes végigkísérni egy kölyök kutya és egy senior kutyanéni barátságát. Kicsit olyan, mint egy kutya és egy macska barátsága: mintha más nyelvet beszélnének, de olykor ráéreznek egymásra. Néha játszanak, bár persze ott kell lenni mellettük és vigyázni, hogy a kis energiabomba ne tarolja le a nénikutyát, de így, felügyelet mellett elbűvölőek tudnak lenni! Mindig figyelünk, hogy Micinek meddig poén a játék és amikor ő már nem kezdeményez, akkor leállítjuk a kis pörgőst.
 

Minden ronda, büdös, rozoga öreg kutyában ott van mélyen belül egy mosolygós, csóválós, pocivakartatós kis tünemény. A csoda az, hogy ezt elő tudjuk hozni. Csodák márpedig léteznek, ha mi magunk megteremtjük őket. Pont ezért könnyebb műfaj az állatvédelem, mint a gyermekvédelem. Itt megvan a hatalmunk hozzá, hogy kiemeljünk rettenetes körülmények közül állatokat és megadjunk nekik mindent, amit csak tudunk. Kényelmes, puha kutyakosarat, jó minőségű ételt, gondos állatorvosi ellátást és ami mindezeknél sokkal több: szerető családot. Végig kísérhetjük, ahogyan kinyílnak, kivirulnak, mint a tavaszi rét eső után. Láthatjuk, hogy még a vége felé is új fordulatot vehet az élet és megadhat mindent, amire szükség van. Ez a csodás az állatmentésben, hogy hatalmad van segíteni. Nem menteheted meg a világ összes állatát, de annak az egynek, akit épp megmentesz, az egész világát teszed jóvá.

Fogalmunk sincs, hol és hogyan élt abban a 15 évben, amíg nem ismertük.  Fogalmunk sincs, holnap is felébred-e reggel. Nincs múltunk, nincs jövőnk, csak a jelenünk van. De kell-e ennél több?