"és" VAGY "vagy"? Vajon lehet egyszerre a két elvet szem előtt tartani? Szeretném hinni, hogy igen. Sok szempont szerint lehet kajálni. Legyen gyors és egyszerű? Olcsó? Teljes értékű? Hazai? Gluténmentes? Növényi alapú? Műanyagmentes? Mindegyik nem lehet. Valamiről biztos, hogy le kell mondani, hol így, hol úgy, helyzettől függően rugalmasan, de ésszel.
Irigykedve olvasom a műanyagmentes csoportban, hogy hagyományos étrenden élők saját kis dobozukba kérik a boltban a felvágottat, sajtot. Vegán felvágottat, növényi sajtot, tofut nem kapni kimérve sehol itthon. Tehéntejet is tudnak venni itt-ott kimérve, de amikor én kérdezem, hogy lesz-e növényi tejpor a csomimentes boltban, akkor azt válaszolják, hogy nincs rá igény. Vegán csoportokban pedig irigykedve nézem a leárazott növényi tejfölt, szendvicskrémet, sonkát, tofut, humuszt stb. Egy szó mint száz: vegánként nehezebb tartani a műanyagmentes júliust. Nehéz úgy vásárolni, ha az ember mindkét elvnek eleget akar tenni, mert meggyőződése, hogy fontosak. Aztán ha még hozzávesszük, hogy törekszünk a gluténmentességre... Kész. No fckng way.
Az újszülött vegánok halálra rémült kérdése visszhangzik a fejemben :
MIT FOGUNK AKKOR MOST ENNI ???!!!
Tapasztalat egy mondatban: így kajálni sokkal olcsóbb, sokkal egészségesebb, viszont időigényesebb. Itthon készítem a szendvicskrémeket (humusz és vöröslencse a favorit) és rá vagyok kényszerítve a kreativitásra a konyhában. Már nem lehet csak úgy bedobni a sütőbe pár szelet kenyeret növényi felvágottal és sajttal. Ha az ember utál neten recepteket böngészni és amúgy sincs önfegyelme lekövetni őket, akkor kénytelen alkotni, kísérletezni. Őszintén: ha van időm, élvezem az alkotást! Jó érzés új dolgokat kitalálni, fűszerekkel játszani, nézni a szerelmem elcsodálkozó arcát és begyűjteni a bókokat. Jó érzés csomimentes boltokba járni. Eddig kettőt próbáltam pesten, imádom őket. Most nyáron kevesebbet dolgozom, így nem vészes ezekre több időt szánni. Ha lesznek sűrű napok, amikor nem fér bele a főzés, akkor meg fogom magamnak engedni az egyszerűsítést, ami esetleg műanyaggal jár. De törekszünk nem nyúlni ehhez - kb mint a kölcsönkéréshez vagy a délutáni kávéhoz vagy a fájdalomcsillapítóhoz. Amíg nem muszáj, ne. Ha muszáj, akkor meg ne baszakodjunk a lelkifurdalással.
Na de hogy miket eszünk.
Vagy sütőben vagy wokban összedobott egytál ételek, vagy köret plusz valamilyen pörköltféle vagy indiai szotyis cucc, vagy tészta olaszos szósszal, kásák kölesből, zabból édesen vagy sósan... Alapanyagok, amiket kreatívan variálok és mindet tudom csomimentesen venni: köles, tészta (zabos, céklás, durum), barna rizs, jázminrizs, lasagne lap, krumpli, édes burgonya, zeller, sárga répa, fehér répa, cékla, cukkini, uborka, paradicsom, lilahagyma, vöröshagyma, fokhagyma, brokkoli, karfiol, csicseriborsó, vöröslencse, lencse, granola, fagyasztott piros bogyós gyümik, zöld tea, menta tea, darált lenmag, sörélesztő és fűszerek tekintetében vagy keleties, vagy olaszos vagy magyaros ízvilág.
Jelentés 4 hét után
Nos, 4 hét elteltével mondhatom: ha nem is ment 100%-osan eddig a műanyag mentes július vegánként, de többé-kevésbé sikerült és túléltük eddig. Tofut egyszerűen muszáj ennünk. Az az egyetlen csomagolt vegán termékünk. Sajnos Imádjuk. Az élet túl rövid ahhoz, hogy tofu nélkül éljünk. Kutyakaját, cicakaját, tyúkkaját se tudtam még csomagolás nélkül venni, bár vannak kimérős helyek, de annál válogatósabb vagyok, ha róluk van szó, hogy bármit megvegyek nekik csak mert csomimentes. Szóval megvannak a magunk limitációi, amiket szabadon választunk és nem izgat, hogy vállalhatjuk-e "jogosan" a zerowaste a plasticfree vagy akár a vegan címkét. Nem a címkékről és definíciókról szól ez az egész, hanem a törekvésről, a tudatosságról és a folyamatos fejlődésről - ami mellesleg szórakoztató :)
