Marcsi és Gréti kertünk tollas úrnői. Nem is értem, miért nem fogad mindenki örökbe tyúkot, akinek kertje van. Valószínűleg azért, mert nem tudják, milyen jó. Hát, kérem, én elmondom: a tyúk olyan, mint a macska. Csak tollas. Elképesztően cukik és szinte semmi gond nincs velük. Reggel enni kell nekik adni. Meg inni. Meg napközben is kérnek még, ha meglátnak és épp éhesek. Ezen túlmenően tökéletesen jól elvannak a maguk dolgaival, amikről nekünk fogalmunk sincs. De ők mindig roppantul elfoglaltak. Csipegetnek, kukacot keresnek, tollat tisztítanak, porfürdőznek - ahogy mondani szoktuk: intézik a tyúkügyeket.

A kutyáktól nem kell őket félteni - inkább fordítva. Elég erőset tudnak csípni, ha épp védekeznek. Nyilván vannak kutyák, akik ölnek tyúkokat, de az a ritkább eset. 10 kiló alatt esélye sincs a kutyának. De nálunk a 13 kilós Mintit is helyreteszik, ha játszani akarna velük. Cicák végképp labdába se rúgnak.

A tojást mi nem esszük meg, hiszen vegánok vagyunk. A tyúkok boldogan megeszik, csak fel kell nekik törni, vagy megfőzni. Ők tojták, az övék. Amikor régen a kicsi Kitti tyúkocskám itt lakott bent velünk (miután meghalt a társa, akivel kint laktak) sokat láttam őt tojni. Megrázó látni, mennyire fáj nekik. Már csak ezért se tudnám soha megenni - se őket, se a tojásukat. Egyébként állatorvosnál lehet olyat implantátumot venni, ami fogamzásgátlóhoz hasonlóan leállítja a peteérést, vagyis nem fognak tojni. Ezt sajnos évente többször kell beadatni, nem olcsó és én félek a természetellenességétől, így nem választjuk ezt, de ismerek olyat, aki igen és működik.

Marcsi és Gréti egy kiszuperált kutyaházban laknak a teraszon, ahova a hálószoba erkélyajtaja nyílik. Így minden reggel arra kelhetünk, hogy ők éhesek. Ezer féle különböző hangon kommunikálnak, egy egész etológus gárda kellene, hogy megfejtsék, melyik hangjelzést mire használják. Kopognak az üvegajtón és kotkodácsolnak. Idillinek hangzik - bár ha későn jutunk ágyba, akkor nem túl idilli. Ők ugyanis sötétedéskor elmennek aludni és kelnek a nappal függetlenül attól, hogy mi este 10 vagy 12 vagy 2 fele kezdjük csak az alvást. Ha a reggelin túl vannak, eltotyognak intézni a tyúkügyeket. Ha kimegy bárki a kertbe, akkor mennek utána. Imádják, ha valamiért ásni kell. Az a hatalmas kukac parti nekik. Mivel többnyire István ás, ezért őt jobban szeretik, de nem, nem, nem vagyok féltékeny... á, nem. 

Imádom, amikor Marcsi bejön a házba. Két hátránya van: csipkedi a szobanövényeket és előbb-utóbb pottyant valamit. Utóbbi miatt elvileg kanapéra nem mehet, de hát... Szóval elképesztően cuki, nem tudok vele következetes lenni. Legjobban a kis kíváncsi tekintetüket bírom, ahogy megnéznek minket. Elfordítják a fejüket, vizsgálnak és nem értenek. Nagyon más fajta állatok vagyunk: ember és tyúk. Szörnyű belegondolni, miket tesznek velük az emberek már évszázadok, évezredek óta, de különösen az elmúlt évtizedekben a nagyüzemekben. Iszonyú. Valahol ezért is kényeztetem őket drága kajával, gyümölcsökkel. Legalább nekik legyen jó. Legyen nekik nagyon jó!